A kisnánai vár TÖRTÉNELEM ÉS TURIZMUS
A kisnánai vár TÖRTÉNELEM ÉS TURIZMUS
Kisnána az ország egyik legelőkelőbb származású nemzetségének, az Abáknak a birtoka volt.
A mai Kisnána falu elődje, Egyházasnána a XII. században már bizonyosan létezett. A település Mindenszentek tiszteletére épült temploma a kisnánai vár mai kápolnájának elődjével azonos. Körülötte, a templomdombon terült el a falu temetője, amelynek legkorábbi datálható sírjai a XII. századból származnak.
A 13. század elején az Aba nemzetség egyik ágából jött létre a Kompolti család, a família a 13. század végén két testvér, Kompolti Péter és Pál révén két ágra vált szét. Kompolti Péter szerezte meg Nána birtokot.
1325-ben Péter három fia: Gergely, István és Kompolt megosztoztak az atyai örökségen. Egyházasnána falut István kapta, aki ide is helyezte székhelyét, és ezért ő és utódai már a Nánai Kompolt nevet használták. Ő volt az, aki a nánai plébániatemplom mellett felépítette az első nemesi udvarházat. A templomot nyugat felé egy ovális alaprajzú, a hajóval közel azonos méretű toldalékkal látták el.
Nánai Kompolti István fia, II. István, apjánál is magasabbra jutott, ő már bárói rangot szerzett: miután 1411-17-között állandó bírótárs volt, 1423-tól 1425-ben bekövetkezett haláláig viselte az országbírói méltóságot.
István országbíró és fiai építették újjá, valószínűleg egy tűzvészt követően, az ekkor már Kisnánának nevezett falu plébániatemplomát. 1428-ban már a templom új szentélyébe temették el Kompolti Lászlót, akinek sírköve is fennmaradt.
István országbíró harmadik fia,Kompolti János pohárnokmestersége idején épített fel a kisnánai templomdombon egy új udvarházat. Az új udvarház kéthelyiséges, alápincézett, emeletes kőház volt.
Nem sokkal később Kompolti János új udvarházát jelentősen kibővítve és palánkkerítéssel övezve kastéllyá fejlesztette. Az átépítésre feltehetően már az Albert király halálát (1439) követő zavaros időkben került sor.
A kastély fából épült, felvonóhidas kaputornya az erődítmény délkeleti sarkában nyílott. Belőle csak a kőfalazattal kibélelt, feltehetően a torony alapozásaként is szolgáló farkasverem maradt ránk a későbbi kő kaputorony mögött. A kastély védőfalait földbevert és ágakkal befont cölöpök alkották. A nyugati oldalon viszont, ahol domb egy nyúlványát árokkal vágták le, erősebb: két sor cölöpből álló, köztük minden bizonnyal földdel tömött palánkot húztak fel, feltehetően, azért, hogy az így kialakított széles és erős falon ágyúkat is felállíthassanak A 14. századi régi udvarházat is belefoglalták a palánkerődítés sarkába,
A kisnánai udvarház első erődítése tehát a palánkfal volt, miáltal ebben a korszakban már nem egyszerű udvarháznak, hanem kastélynak kell tekintenünk.
Mivel a zavaros időket kihasználva ezekben az évtizedekben Észak-Magyarországon befészkelték magukat a cseh huszita seregek maradványaiból alakult rablóbandák, Kisnánán hamarosan kevésnek bizonyult a palánkerődítés, ezért Kompolti János a palánkon kívül, azzal párhuzamosan kőfalat épített kastélya körül. A fából ácsolt kaputornyot egy nagyméretű kőtoronnyal váltotta fel. A kisnánai kaputorony előtt egy széles árkot ástak, amelyen feltehetően faszerkezetű híd vezetett át.
A kőfalak felépülte után a fapalánkokat lebontották. Az 1445-ös országgyűlés határozataiban Kompolti János kisnánai rezidenciája már a zavaros időkben újonnan épült várként szerepelt. Kompolti János és felesége Tari Margit a várkápolnává változtatott templom hajójába temetkezett: valószínűleg az ő számukra alakították ki a bejárattal szemben található falazott sírt. Feltehetően az ő síremléküket díszítette a kápolna mellett előkerült vörösmárvány dombormű, amelyen a Kompolti és a Tari család címerét egy oroszlán őrzi.
Kompolti János 1451-ben bekövetkezett halála után birtokait két fia Miklós és Vencel örökölték. Valószínűleg már ők fejezték be a belső várfal építését, amelyet talán még apjuk kezdhetett meg. Észak Magyarországon a cseh zsoldosokból és huszita rablókból álló bandákat csak Mátyás király tudta felszámolni az 1460- as években, ezért a vár védelme még János fiainak életében is fontos szempont lehetett. A kisnánai belső várfal egy erős, de gyorsan és nem túl nagy szakértelemmel felépített védőmű volt, nélkülözte mindazokat a díszes és drága kőfaragványokat, amelyek az országos méltóságot viselő így jelentős jövedelmekkel rendelkező Kompolti János idején épült részeken még megvoltak. A templomot és a palotát patakok hordalékköveiből, gyenge minőségű habarcsot használva egyszerűen körül falazták, a nyugati fal közepére pedig farkasveremmel védett patkó alaprajzú kaputornyot emeltek, a palotaszárnyat kibővítették és a várudvar keleti és déli felére új épületszárnyakat is emeltek.
Az 1476-ban elhunyt Kompolti Miklós fiai, Miklós és János idején már visszatért a béke a vidékre és a vár erődítései elvesztették jelentőségüket. A Kompolti testvérek újabb építkezéseikkel inkább a kényelemre és a pompára helyezték a hangsúlyt.
A külső várfal megerősítését szolgálta a vár délnyugati sarkában álló az Anjou-kori udvarház átalakítása. Pincéjének járószintjét megemelték, majd, már az új szintbe ásva egy válaszfalat emeltek, amellyel az épületnek a déli várfalon túlnyúló részét levágták, és a pincének ezt a déli szakaszát földdel betömték. A feltöltött pinceszakasz felett minden bizonnyal lebontották a faszerkezetű régi épület déli szakaszát, és a helyén egy ágyúállást alakíthattak ki. Ezzel együtt megszüntették az épületet körül ölelő palánkfalat, illetve az épület északnyugati részén, a nyugati várfal folytatásaként ezt egy kőfallal helyettesítették
1522. Kompolti János három fia: Miklós, Zsigmond és Ferenc, 1510-ben örökösödési szerződést kötött a velük rokonságban álló Guti Ország családdal. Ennek következtében, mikor Kompolti Ferenc 1521-ben elhunyt és vele fiú ágon kihalt a Kompolti család, az összes birtokával együtt Kisnána is a Guti Országok birtokába került. 1522. április 6-án Kompolti Ferenc özvegye még a várban élt, de a Guti Országok jogi úton léptek fel ellene, hogy Kisnánát ténylegesen birtokba vehessék. Hamarosan el is foglalhatták a várat, amit azonnal átalakítottak. A belső várudvar alá egy nagy borospincét építettek. Az udvarszint megemelésével együtt az északi palotát is újjáépítették.
Mohács után Észak-Magyarország újra hadszíntérré vált: a két király, Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd közötti háborúk különösen sújtották ezt a vidéket. A harcok indokolták a vár újabb erősítését. Ebben az időben bontották le végleg a külsővár délnyugati sarkába befoglalt Anjou-kori udvarházat, a külsővár északi falát is jelentősen megerősítették.
1543 előtt Kisnána Losonczy István kezére került. Ő engedte át a várat ebben az évben féltestvérének, a hírhedt rablólovagnak, Csulai Móré Lászlónak. Mórét innen a budai török pasa még ugyanebben az évben kiostromolta, őt és két fiát Konstantinápolyba hurcolta. A romos vár Ország Kristóf tulajdonában volt a 16. század közepén, majd az ő 1567-ben bekövetkezett halála után sógora, Enyingi Török Ferenc szerezte meg. Ezekben az évtizedekben többször is (1559-ben, 1567-ben és 1569-ben) felmerült az erődítmény helyreállításának és végvárrá alakításának terve, de erre valószínűleg már nem került sor.
forrás: archeologia.hu
1940 és 1941- ben a helyi leventék a belső kaputoronyban levente otthont alakítottak ki. Ebben a két évben részben megtisztították a vár udvarát, melynek törmelékét a a vártól délre raktak le. Hozzáfogtak a templom feltárásához. Ekkor került elő az a gótikus sírkő, mely Kompolthy László sírköve volt.
A következő régészeti munka 1962-1966 között zajlott a várban. Az ásatás vezetője Pámer Nóra régész volt, aki öt éven keresztül végzett munkájával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a várról, történetéről, építési perodizációjáról (építési szakaszairól) bővebb képet kapjunk.
2008- ban az Ipso Facto alapítvány támogatásával a kisnánai önkormányzat, valamint a Heves megyei múzeumok igazgatósága végezte a közös régészeti feltárást a kisnánai várrom területén. Az ásatás érdekes temetkezésre bukkant (arccal lefelé eltemetett), érem leletek kerültek elő, gótikus zöldmázas kályhakerámia töredékek, koporsós temetkezések (szögek, és a koporsó famaradványok alapján), ékszerként egy fülbevaló(?), késpenge, valamint festett vakolatdarabok.
2010-ben az önkormányzat megnyert pályázata kapcsán a várban kötelező régészeti munkákra került sor. A munkák első részét az ELTE Középkori és Koraújkori Régészeti Tanszéke végezte Feld István vezetésével, majd a Heves Megyei Múzeumok megbízásából a Magyar Nemzeti Múzeum részéről Buzás Gergely folytatta a munkát.
Forrás: kisnanaivar.hu
A 2010-11-ben megvalósuló projekt során az építők megerősítették a várfalakat, és megtörtént az Öreg-torony kicsinosítása is, ahol kiállítótermek várják a látogatókat, valamint egy pompás panorámát kínáló toronyterasz. Az egykori kőtár helyét befedték, ahol szabadtéri rendezvények is tarthatóak. A bortrezor mellett kialakítottak a pincerészben egy többcélú rendezvénytermet is. Az országban harmadikként itt csodálkozhatnak a régmúltra a látogatók a kronoszkópok segítségével, mely azt mutatja meg, milyen lehetett több száz éve a vár. A vár melletti színpad és mobil nézőtér nagyobb létszámú rendezvényekhez biztosít méltó körülményeket. A várba új felvonóhíd is vezet, emellett újdonság az is, hogy kandeláberek szegélyezik a szépen parkosított vársétányt is a bejárattól a felvonóhídig.
